IN UNO VIRTUTE -

Lefagyott alkarral néztem végig, ahogy életre kel odakint, viharzik a hátsóudvarban, nyári zápornak álcázva magát betört.

(A lelkembe) És sorra dőltek le a falak,a házak .    

 Feltámadt a természet(em) és...

rombol, gyilkol, bosszút áll minden kivágott fáért, minden kémiai elemért,

el(d)önti ködös gázaival a barlangokat, betölti vegyes érzelmekkel a hiányzó kirakós részeit.


Vágtat az elszabadult úthenger. Kirántott karddal gyilkolni kész a vas lovas. 


Sorra dőlnek a felhőkarcolók, korán halnak az újszülöttek. És valami szörnyűség szaga terjeng a levegőben, amit ember még nem tud elképzelni, ami rosszabb mint a hét csapás, és túlél mindenkit. 


Istennyilák záporoznak villámok helyett a lila egekből.

Szó nélkül néztem végig, hogy a világ(om) beszippantja magát.

Emberre vált minden erőszakkal meggyilkolt élőlényt. Bosszút áll Mózes tetteiért, és megmutatkozik az igaz teremtés.

Bosszút áll minden injekcióért amit gyárak kéményei pumpáltak bele évszázadokon át…


…majd kiköpöm a tüdőmet, majd kihányom a belemet. És mindjárt lefagy a jobb karom. 
Ez már nem eső, ez már nem szél(l) . Ez nem egy nyári zivatar! Elkezdődött…

de-jó azt hinni, hogy holnap még lesz hol felébredni. Elkezdődött, a történelem első leigázása, a méregtelenítés.



Utórezgés a képletből: