RE-SPONDENDUM 


Egy zajló folyamat, a történés csírája fagy jégvirággá.

Valóra vált valóságok bújnak meg a tudat repedéseiben,

(sűrűsödik a pókháló látók tábora)

Álma vagyok másoknak, szabadsága (magamnak)

az ébredés előtti utolsó másodpercekben.

Része a mindenható teremtés(é)nek, ennek a végtelem dupladallamnak,

mi robbantott már békét, s üzent hadat a forradalomnak!

Alma vagyok, egy körtefán.

padlóra vetülő fény a moziban, egy szar filmben a villanása a jelenetek közötti emlékezet kiesésnek.

Kissé kellemesen halk ez az ujjongó ének

de sztereó”tipikus a hatása.



De szeretnék szegény lenni,

egy szál ingben járni, kelni.

Lencsét enni vacsorára

Hangszóróval menni az utc-ára!




Alkotó eleme vagyok,  -rövid átmenet hajnalban,

-az ősz és a tél közötti húsz perc.

Vagyok a hosszú éjszakák (v)érbe fagyott csendje,

s ha már azt hinném végre, hogy lehetek, aki akarok,  akkor

te lehetsz a sikolya „ha nagyon szeretnél”.




Nem figyelni az órára, magam főzni mir-elitet,

(a földön)

építeni hátsó kertet.

Nem kellene kicsi kocsi, nagy internet.

Elkerülnék minden kocsmát, vagy éttermet




-Rövid zárlat egy burkolatban.

-Egy kombi-náció nalista a köztudatban.

(aki távol él)

-Egy jelentéktelen esemény a hétköznapok sűrűjében.




De szeretnék szegény lenni,

tüzet rakni, kovácsolni,

fát ültetni,

árnyékában megvénülni.




Wifi helyett kezet fogni.

Meggyászolni az életet.



Eltemetni a végzet csecsemőjét.

 De szeretnék gazdag lenni…


VISSZA A FŐOLDALRA